Csobolyó Miklós, a Kapitány életének emlékezete

1955-ben született Nyírbátorban legidősebb gyermekként. Ifjúként került Dunavarsányba, ahol 2018. október 22-én bekövetkezett haláláig élt. 1978-ban kötött házasságot Kiss Katalinnal, két gyermekük született, Katalin és Eszter. Dunaharaszti, majd Szigetszentmiklós Város Rendőrségének kapitánya lett. Innen vezetett az út régi vágyához a budapesti Lovasrendőrséghez. 1996-ban fél éves szabadsággal biztosították az Őseink útján lovastúrának való vezetését. Az 1998-as Közép-európai Történelmi Lovastúrán már nyugdíjasrendőrszázadosként vett részt.

Tájékozott volt, a hazai és nemzetközi történelemben egyaránt jártas. A lovak iránti szeretete egész életét meghatározta. A társaságot kedvelte, a barátokért mindig sokat tett. Bizonyára ez is hozzásegítette ahhoz, hogy több éven keresztül Dunavarsány képviselő testületének tagja lehetett.

Az őshaza bejárásának, az Uralból való lovas hazavándorlásnak a lebonyolítója, Kapitánya lett. Innen ragadt rá a sajátjaként viselt Kapitány megszólítás. A túra 20 éves évfordulójára, 60. születésnapjára a kalandos utazása napló formájában megjelent. A különleges utazás bekerült a Guinness rekordok könyvébe, szerepel Dunavarsány Város Helyi Értéktárában, valamint Pest Megye Értéktárában is.

2018. márciusban városi ünnepség keretében került bemutatásra második Naplója, ami az 1848-as forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett lovas túrát és annak történelmi hátterét mutatja be.

Utolsó földi útjára 2018. november 7-én Dunavarsány Város temetőjénekdíszparcellájához több százan elkísérték.