Elsőként járta véigi lóháton őseink vándorlásának útvonalaát egy maroknyi csapat, tizenegy férfi és három nő. Eseményekben gazdag, kemény feladatokkal terhelt, sokszor izgalmas kalandokkal, életre szóló élményekkel színesített napokat éltek át. A Baskírok Világtalálkozójának lovas díszvendégei voltak, a doni kozákok maguk közé fogadták a csapat tagjait, lerótták tiszteletük egy világháborús magyar tömegsírnál. Vereckénél mélyen meghatva énekelték a himnuszt. “Csitri naplója” a felkészülést, az úti élményeket, örömöket, rövid ideig tartó elkeseredettséget, a lovak mélységes szeretetét és tiszteletét foglalja össze. Részesei lehetünk a napi eseményeknek, bőséges színes képanyaggal tájékozódhatunk az úti program mozzanatairól, miközben a csapattal együtt átéljük a “megismételt honfoglalást”.
A könyv elérhetősége
„Mert ki feledné, hogy Verecke útján Jött e hazába a honfoglaló nép…” (Juhász Gyula)
Ez a könyv segít bennünket, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk. Ez a könyv egy élvezetes emlékeztetés annak a maroknyi csapatnak a nagy tettére, akik kerek két évtizeddel ezelőtt családot, munkát, hazát hátrahagyva mentek az őshazába és onnan indultak vissza azon az úton, amit Árpád és népe jártak be. Sokan gondol hatják, hogy tették ezt kedvtelésből, kalandvágyból, vagy akár a szürke hétköz napok okozta hiányérzetből, de nem így volt. A napló sorain, mint vér a kötésen átüt az emlékezés és emlékeztetési vágy, a történelem- és hazaszeretet, valamint a hagyományőrzés és -tisztelet. Húsz év távlatából, a magyar nemzet jelene és jövendője szempontjából, a 21. század vészterhes felhői alatt még jelentősebbé válik az a „nagy kaland”, amit a lovasaink átéltek és e naplóban velünk megosztanak. Hagyjuk tehát emlékeztetni magunkat és emlékezzünk… Emlékezzünk arra, hogy őseink hogyan találtak mindannyiunknak otthont a Kárpátok ölelésében, a Duna-Tisza partján. Emlékezzünk arra, amiről nem kell mindig beszélnünk, „De mindig, mindig gondoljunk rá.” (Juhász Gyula: Trianon), hogy Trianon csapásával nemcsak természeti kincsekben gazdag területeket vettek el tőlünk, hanem családokat, barát ságokat, emberi kapcsolatokat romboltak szét, és kulturális kincseket raboltak el. Emlékezzünk azokra, akik a túra tervezésében, megvalósításában, és őszinte megünneplésében részt vettek, és már nincsenek velünk. Emlékezzünk a lovasok teljesítményére, ami a mai napig egyedülálló, hiszen nincs még egy csapat, akik Árpád útvonalát, ezt a 4394 kilométert lóháton végig járták volna. Ebbe az emlékezésbe minősített érzéssel veszek résztédesanyámmal, nővéremmel, nagyanyámmal, keresztanyámmal együtt, akik nyilván a büsz keségnek emelkedett, az aggodalomnak megpróbáló és a hazaérkezés örömének megnyugtató érzéseit éltük át azokban a hónapokban. És emlékezzünk arra, hogy a történelem során a mi őseink, sőt kortársaink is nem egyszer úton voltak, mert biztonságot, sőt lehet, hogy egyszerűen csak jobb megélhetést kerestek.
Dr. Csobolyó Eszter elnök Művelődési, Oktatási és Sport Alapítvány A könyv megrendelhető Nagyné Dr. Csobolyó Eszternél ([email protected])